Niel belefagyott a mozdulatba, amivel felrúgta a játékos vödröt, C.A.P keze megállt a levegőben, gondolom le akart keverni egyet az énekesnek, amiért már megint két ballábas volt. A többiek szimplán meglepett arcot vágtak, majd Ricky édesen felkiáltott:
- Noonaaaa!!! – kiáltotta el magát – Te itt? - Én nem tudtam megszólalni a meglepetéstől. Ők lennének az idolok? És pont ebbe az árvaházba jönnek? És pont én vagyok bent? ÉS mi az, hogy „noona”?! Rickyn kívül a fiúk zavartan vakargatták a tarkójukat, kivéve Nielt, aki sűrű hajlongás közepette kért éppen bocsánatot.
- Jól van, abbahagyhatod, mielőtt elkopik a derekad – mondtam végül mosolyogva – csak egy vödör kocka, a gyerekekkel is gyakran megesik, hogy kiborul.
Azt hiszem a fiúk erre vártak, mindenkiből megkönnyebbült nevetés szakadt ki. Én is mosolyogtam, és a gyerekek is elkezdtek körénk gyűlni.
- De… - pillantottam Changhyun-ra – ti emlékeztek rám?
- Persze hogy emlékszünk – válaszolta – Minsoo hyung még… Áu! – harapta el a mondatot, ahogyan C.A.P tenyere csattant a nyakán. Kissé mintha elpirult volna a rapper, de hamar elhessegettem a gondolatot. Biztosan én láttam rosszul. – Á! Hyung! Ezt most miért kaptam?! Majdnem elharaptam a nyelvem!
- Mi az, hogy „noona”? Ki engedte meg, hogy így szólítsd? Talán olyan régóta ismeritek egymást?
- Tényleg! – röhögött fel Chanhee – Van valami, amiről nem tudunk Changhyun?
Ricky erre látványosan elsápadt, majd rám nézett nagy kerek szemekkel. Eddig szerintem eszébe sem jutott, hogy milyen kellemetlen helyzetbe kerülhetünk a közvetlensége miatt, bár engem egyáltalán nem zavart a dolog, tisztában voltam vele, hogy a fiúk csak ugratják.
- Én… ne..ne… nem is úgy.. ÁÁÁ! Nem is azért! Én…– dadogott, és kétségbeesetten nézett rám, míg drágalátos csapattársai kuncogtak szorult helyzetén. Hirtelen gondolattól vezérelve letettem Nayunt, és közelebb léptem hozzá:
- Changhyun. Semmi baj, előbb-utóbb ki kellett derülnie. Nem titkolhatjuk mindig. – érintettem meg a vállát, majd sokatmondó tekintetemet körbejárattam a fiúkon. Leírhatatlan arcokat vágtak, nehezemre esett visszatartanom a nevetésem. L.Joe félre nyelt meglepetésében – így hangosan kezdett köhögni, a többieknek pedig az álluk nagyjából a mellkasukat verte. Na jó, Nielé talán leért a térdéig…
Visszapillantottam "partneremre", akiről lerítt, hogy végképp nem tudja, miről van szó. Csak állt és tátogott, mint egy partra vetett hal.
- Mi… mi… - kezdett bele, de Chunji megelőzte:
- Ti… ti… ti… - mutatott ránk.
- Hát én… - toldotta meg Niel is, végül Minsoo szedte magát össze leghamarabb:
- Meg ők. Miután tisztáztuk a személyes névmásokat, elárulná valaki, hogy mi folyik itt? – emelte meg egyik szemöldökét kérdőn. A kérdezett rám nézett, én meg kacsintottam egyet (legalábbis remélem, mert sosem tudtam rendesen megcsinálni, sokszor lezáródott a másik szemem is, de az csak félig, így gyakran néztem ki idiótának), mire a kis énekes elmosolyodott.
- Hát ez szép volt, megérdemeltük. – mondta mosolyogva.
- Whoa – mondta Daniel is röhögve – totál bevettem. - L.Joe is kezdte visszanyerni a színét, és még a komoly leadernek is kivillantak a fogai.
- Áh, Lea-sshi. Nagyon meglepődtem – nevetett rám Changhyun
- A „noona” jobban tetszett. – mondtam vigyorogva - Jut eszembe, hol van a stáb, akikkel forgattok? Netán egyedül jöttetek?
- Ááá… ők is mindjárt bejönnek, csak ki kellett pakolni a kellékeket a kocsikból. – tért magához L.Joe.
És mintegy végszóra, kinyílt az ajtó, és besereglett egy rakás ember, mindenféle mikrofonokkal, kamerákkal, meg ami elengedhetetlen egy ilyesfajta forgatáshoz. Amíg előkészültek, addig én magamhoz hívtam a lurkókat, és elmagyaráztam nekik, hogy a „bácsik” játszani jöttek velük és legyenek hozzájuk kedvesek.
Ezen felbuzdulva a gyerekek megrohamozták a fiúkat és kezdődhetett is a fárasztó, de annál kellemesebb felvétel. Nem gondoltam volna, hogy a Teen Top tagok ennyire otthon érzik magukat a gyerekek között. Hatalmas várak épültek, kaotikus autópályákon haladtak az autók, ráadásul előkotortattak velem minden párnát és takarót, amiből - szinte – csoportszoba-méretű bunkert építettek, amiben végül az összes apróságot elnyomta az álom, miközben a fiúk meséltek.
A mese természetesen nem szólhatott másról, mint a hat fiatal hősről, akik elindultak a hosszú vándorúton, hogy meghódítsák az angyalok szívét… Hát ennél eredetibbet ki sem találhattak volna, de a szándék a lényeg. Ha azt nézem, sztároktól nem is olyan rossz. Lábujjhegyen kászálódtunk ki a pléd-halom alól, nehogy felkeltsünk valakit.
- Hát ez lenyűgöző. Mit műveltetek a gyerekeimmel? Netán beadtatok nekik valamit? Tudni akarom, hogyan lehet ilyen gyorsan elaltatni őket! – mondtam rájuk nézve őszinte csodálattal.
- Áh, nekünk senki nem tud ellenállni. – villantotta rám mind a harminckét fogát Niel.
- Az már biztos. Mindenesetre most hordhatom őket majd egyesével az ágyukba… – ingattam a fejem tettetett felháborodással.
- Nem kell egyedül csinálnod, segítünk neked. Ugye, Minsoo hyung? – csillant fel Niel szeme.
- Hát persze.
Miután mindenkit betakargattam a saját ágyán a szomszéd szobában, a kamerákat, mikrofonokat elkezdték szétszerelni, a fiúknak is menniük kellett. Számukra még nem ért véget a munka. A szívem mélyén sajnáltam, hogy elmennek.
Amíg a stáb pakolászott, mi búcsúzkodtunk. Ricky szégyenlősen pislogott rám:
- Noona?
- Hm?
- Ugye találkozunk még? Kár lenne, ha többet nem látnánk egymást.
- Hát nem is tudom... – mondtam elgondolkodva.
- Én is! Én is! Én is akarom! – ugrált Niel. Igazán nem lógna ki a gyerekek közül, akár még maradhatna is.
- De, csak mert olyan szépen tudsz kérni… – meresztettem rá a szemeimet jelentőségteljesen.
- Noona! KérlekKérlekKérlek KÉÉÉÉÉÉÉRLEK!!!! – Ordította egyre hangosabban. A többiek már idegesen tekingettek körbe, nehogy valakinek túlságosan is felhívja a figyelmét.
- Jól van, jól van. Hány éves is vagy? – kérdeztem miközben barátságosan bólogattam.
- 20.
- Nem inkább 2? – kérdezte L.Joe röhögve.
- ÁÁÁ! L.Joe hyung mi a …
- Mielőtt még egymásnak esnétek, inkább célozzátok be a kisbuszt, ideje indulnunk. – Zárta rövidre a vitát C.A.P. A fiúk meghajoltak még egyszer köszönésképp, majd elindultak. Minsoo kicsit lemaradt mögöttük, majd odafordult hozzám.
- Köszönöm a türelmet, nem egyszerű esetek. Ma volt még plusz öt gyerek, akikre vigyáznod kellett.
- Ha pontosak akarunk lenni, akkor hat. – válaszoltam kacsintva.
- Hehe… igaz. – mosolyodott el ő is. – Egyébként mi a titkod?
- Hm?
- Ritkán ilyen közvetlenek idegenekkel… nem is tudom. Áh, mindegy. – vakargatta meg zavartan a tarkóját. Hát igen, számomra is furcsa volt egy kicsit, az az érzés kerülgetett, hogy mindjárt felébredek otthon az ágyamban.
- Nem tudom. Azt hiszem, ugyanúgy vagyok velük is, mint a gyerekekkel. Talán tiszteletben tartom őket, mint személyeket. Nem akaszkodtam rájuk, hanem hagytam, hogy eldöntsék, kedvelnek-e vagy nem. Túlságosan hozzá vagytok szokva, hogy mindenki a nyakatokba ugrik – sandítottam rá – érdekesebb, az, akit nektek kell megismernetek, vagy tévedek?
- Talán igazad van.
- Nem számít. Örülök, hogy újra találkoztunk. – mosolyogtam.
- Igen. Nem is tudod me…
- Minsoo hyung! Indulnunk kell! – kiáltott vissza Chunji.
- Mennem kell. Remélem, még találkozunk. – monda Min Soo, majd meghajolt és elment. Én még azt is elfelejtettem, hogyan is hívnak. Mit akart az előbb mondani? Mit nem tudok? Vagyis, persze, sok mindent nem tudok – van, amit nem is akarok – de mire célzott ezzel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése