#3

*C.A.P POV*

- Nem siethetnénk egy kicsit? Le kellene szednem a növényeimet, az állatokat is meg kéne etetnem! – nyafogott Niel, mire L.Joe hátba vágta.

- Hagyd már azt a farmot! Nem unod még? Tisztára, mint egy óvodás!

- Ó! Ez fájt! Minsoo hyung! L.Joe hyung megütött!

- Kaphatsz még ha nem fogod be a szád.

- Niel, állítsd le magad jó? Fáradt vagyok már ehhez. – szólalt meg Chunji is.

- Miért mindenki engem piszkál? Mi bajotok velem? Hogyne, mindig én vagyok a hunyó. – sápítozott Niel.

- Ha nem fejezitek be mindannyian, esküszöm, végigverem a bandát! – zártam le vitájukat, mire mindannyian elhallgattak.

   Fáradtak voltunk, sűrű volt a programunk mostanában. Még annyi türelmem sem volt a hülyeségeikhez, mint általában. A hosszú folyosókon haladtunk az öltözők felé, és egyre kevesebb személyzet rohangált körülöttünk. Mi már nem voltunk fontosak, a feladatunk mára véget ért. Bár szerencsére az itteni rajongók nem annyira vészesek, azt hiszem ma sokkal kevésbé romos az intim szférám, mint máskor. Niel sietett elöl, gondolom, a farmja kopár tarlóvá változik, az állatai meg éhen pusztulnak, ha egy percen belül nem ér az öltözőnkbe. Én zártam a sort.

   Már majdnem az öltözőbe nyitott, amikor meglepetten kiáltott fel. Éles hangjától csak úgy zengett az épület. Csak állt az ajtó előtt és, lefele bámult, én nem láttam mi lehetett ott, pont egy beugró takarta előlünk a látványt. Niel a szájára tette az ujját, ezzel jelezve, hogy halkan menjünk – ami azért vicces, mert akkorát ordított az előbb, hogy az halottak csak úgy szaltóztak volna a sírokból kifele, ha hallják -, miközben izgatottan integetett nekünk. Szemforgatva előztem meg a többieket, hogy lássam mi a helyzet.

   Meglepetésemre az öltözőnk melletti beugróban egy lány ült, fejét a térdeire hajtva. Biztos egy sasaeng, csak épp elnyomta az álom, amíg minket várt. Nem csodálom, ha most a fejem vízszintesbe kerülne, tutira nem ébresztenének fel két napig.

- Hát ez meg ki? – kérdezte Jonghyun. Én szemöldökömet megemelve néztem rá:

- Úgy nézek ki, mint aki tudja? Biztosan valami extra szuvenírt akart szerezni, amit eladhat. – mondtam unott hangon, majd nagyot sóhajtva lehajoltam, hogy felemeljem a földről.

- Hyung! Mit csinálsz? Csak menjünk be az öltözőbe, majd megtalálják a biztonságiak. – ragadta meg a vállam L.Joe.

- Szerintem aranyos. Nem úgy néz ki, mint egy sasaeng. – fűzte közbe Ricky. Kedves, hogy mindig jót feltételez az emberekről.

- Mégsem hagyhatjuk itt a földön. Nincs igazam? Különben is, honnan szerzett személyzetis kártyát? - Mutattam fel a lány nyakában lógó „staff” feliratot.

- Nem mehetnénk már? Tényleg sietnem kell! – emelte fel a hangját Niel, mire Byunghun ismételten hátba vágta.

- Hallgass már el! Még felébred! Akkor mit csinálunk?

- Hát az biztos, hogy nem fog felébredni – mutatott rá az alvóra Chanhee – Zenét hallgat.

Odapillantva én is megláttam a vékony vezetéket. A telefonba vezetett, amit kivettem a lány kezéből. Feloldottam a billentyűzárat, és mosolyogva pillantottam a kijelzőre. Éppen a „Missing you” című számunkat hallgatta. Hát legalább azt tudtuk, hogy tényleg a rajongónk.

- Akárhogy is, itt nem hagyhatjuk. Vigyük be az öltözőbe, ott alhat még egy kicsit a kanapén. Aztán szép csendben hazaküldjük. – mondtam.

- De hyung! Mi van, ha tényleg sasaeng? Akkor mit fogunk csinálni? – kérdezte ismét Niel.

- Te hülye. Ez csak egy lány! Csak elbánunk hatan egy lánnyal nem?! – válaszolt neki Byunghun a rá jellemző szarkazmussal. Azt hiszem neki is fogytán volt a türelme.

   Én már csak sóhajtozva hajoltam vissza, hogy ölbe vegyem a lányt és bevigyem az öltözőnkbe, ám amikor felemeltem a földről, hirtelen egy pofon csattant az arcomon. Annyira meglepődtem, hogy véletlenül elengedtem rögtönzött csomagomat, aki nagyot nyekkent a földön, ám mint akinek meg sem kottyant, a csaj felpattant, és érthetetlenül kezdett el beszélni, miközben a ruháját igazgatta, söpörte le. Egy szót sem értettem abból, amit mondott, de azt érzékeltem, hogy eléggé dühös. A többiek szétrebbentek, és csak bámultak mind az öten, én meg az arcomat tapogattam, ahol megütött.

   Amikor feleszmélt, ránk nézett és pár kínos pillanatig csak meredten bámultuk egymást, majd a lány szólalt meg először. Byunghun-hoz intézte szavait, immár angolul.  Én még mindig csak meglepetten bámultam. Soha senki nem ütött még meg. Nem is jutott el az agyamig, hogy mit beszélgetnek egymással, de a lány többször zavartan pillantott rám, miközben magyarázott. Aztán hirtelen elfordult és el akart menni, de én elkaptam a kezét. Nem akartam, hogy elmenjen addig, amíg nem tudom, mi folyik itt.

- Miről beszéltetek? – Kérdeztem meg Byunghunt.

- Állítólag csak a koncertre jött a testvérével, de a tömegben elvesztették egymást, és elkavarodott miközben őt kereste. Nem tudta, hogy ez a mi öltözőnk.

- Jah persze. – vágta rá Chunji.

- Hyung! Miért vagy ilyen? Mi oka lenne hazudni? – kérdezte Ricky tágra nyílt szemmel. Én is csodálkozva néztem Chanhee-re, nem szokott ilyen ellenséges lenni.

- Szerintem is igazat mond. Nem úgy néz ki, mint egy őrült rajongó.  – szólalt meg Changjo is elgondolkodva.

- Amúgy meg nem mindegy? Nem mehetnénk már? Igazán szükségem lenne a táblagépemre.

- Ha még egyszer meg mered említeni a farmodat, esküszöm, hogy saját kezemmel törlöm le az egész vackot még az alkalmazás-tárból is az tuti! – szűrte a fogai között Byunghun. Kezdtem én is unni ezt a farmos dolgot.

- Nem hagyhatjuk, hogy egyedül kóvályogjon. – tettem pontot a vita végére – Segítünk neki megkeresni a testvérét, nem hiszem, hogy oka lenne hazudni ilyesmiben. Aztán meg szépen megyünk mi is a dolgunkra.

- Minsoo hyungnak igaza van. Szerintem is segítsünk neki. – mondta Changjo. Jó hogy rá mindig lehet számítani. Néha több esze van maknae-ként, mint a többieknek együtt véve.

- Én benne vagyok. Szerintem nagyon aranyos noona.  – szólalt meg Ricky mosolyogva.

- Nekem is szimpatikus. – toldotta meg Niel.

- Mi a franc? Az előbb még attól féltél, hogy megtámad minket. – mondta röhögve Chanhee.

- Á! Hyung! – de a válaszra már nem volt ideje, mert L.Joe odafordult a lányhoz, hogy elmondja neki, hogyan döntöttünk. Az is kiderült, hogy Leának hívják, végül L.Joe betolta az ajtónkon, mi pedig utána vonultunk.

- ÁÁÁÁ! Végre! – örvendezett Niel, ahogyan kezébe kapta a tabletet. A többiek végül köré telepedtek, hirtelen nagy lett az egyetértés. L.Joe elindult intézkedni a biztonságiaknál. Én Leát figyeltem, aki azon széken ült, ahova a kis rapper nyomta le. A srácokat nézte – és feltűnően kerülte a tekintetemet -, akik béna fényképeket készítettek, amiket később feltölthetnek a netre. Szívesen beszéltem volna Leával, de a kommunikációs csatorna hiánya csöndre kényszerített.

   Aztán hirtelen nagy csattanásra figyeltünk fel mind a ketten. Niel és Changhyun összebirkóztak a kanapén, amiből az lett, hogy felborítottak egy ruhaállványt, Ricky pedig a földön kötött ki a ruhák között. Daniel fel akarta állítani, és Jonghyun is segíteni akart, de inkább ne tette volna, akkor legalább a sminkes asztal a helyén marad. Chunji csak röhögött.

- Mit csináltok, eszetlenek!? Miért kell nektek mindig valami hülyeséget művelni? Ha felszedlek a fölről benneteket, tutira nem köszönitek meg amit kaptok! – rátámaszkodtam a még álló ruhafogasra, hogy fel tudjam húzni a földről őket.

    Nem számoltam azzal, hogy talán nem az én súlyomra tervezték. Velem együtt borult a földre, én Ricky-n landoltam, rajtam meg az állvány. Erre hangos nevetésre lettünk figyelmesek. Lea a székén ülve dülöngélt a kacagástól, mire mi is rákezdtünk. Byunghun ekkor toppant be az ajtón, és meglepve nézett végig rajtunk. Leától érdeklődött a helyzet mibenléte felől, de nem járt sok sikerrel, ugyanis a lány nem kapott még mindig levegőt, így csak akadozva válaszolt. Kedves társam kénytelen volt egyedül felrángatni minket a földről. Visszakézből lekevertem egyet Changhyunnak, és szándékaim szerint Niel is ugyanerre a sorsa jutott volna, de túlságosan jól ismert, és mire észbe kaptam, már Lea háta mögül pislogott rám nagy szemeivel. Megtorpantam előttük, és olyan fenyegetően néztem rá, amennyire csak tőlem tellett.

   Aztán hirtelen mozdultam, hátha így el tudom kapni a kis szenvtelen a grabancát, de megint lekörözött. Így Leát rángatva köröztünk egymással szemben, akinek már majdnem, hogy látványosan kezdett zöldülni az arca. Oda is szólt rögtönzött tolmácsunknak, aki finoman kifejezte felénk óhaját:

- Álljatok le, szegény már azt sem tudja, merre van arccal előre. – Hirtelen mindketten megálltunk, és finoman engedtem el a lányt, nehogy összeessen nekem. Azért a drága Daniel egy óvatlan pillanatában kapott tőlem, csak a rend kedvéért, amire hangos kiáltás hagyta el a száját. Már emeltem a kezem, hogy kicsit ráijesszek, de ekkor megszólalt L.Joe telefonja.

 - Most már fogjátok be a szátokat legyetek oly kedvesek! – majd beleszólt a készülékbe. Hümmögött egy sort, majd Leával beszélgetett.

   Nem tudom miről volt szó, de a lány gyorsan sarkon fordult, és az ajtó felé vette az irányt. Byunghun utána eredt, pont, amikor Lea megtorpant az ajtóban és visszafordult, így szerencsésen összefejeltek. Nem bírtuk ki kuncogás nélkül. Pár szót még váltottak, majd Byunghun odaszólt nekünk, hogy készítsünk neki egy közös fotót, elvégre mégis csak rajongó, ha nem is a hétköznapi, visítozós fajta.

   Örömmel álltunk melléjük, átöleltük Leát, aki szemmel láthatóan nagyon meglepődött. Amikor elkészült a fotó, megint azon a fura nyelven kezdett el beszélni, gondolom az anyanyelvén. Nagyon szépen csengett, de gyorsan lefordította angolra, hogy mi is megértsük. Igazából csak köszönetet mondott, mégis gyönyörűen hangzott a saját nyelvén. Aztán hirtelen megölelte Byung Hun-t, és már záródott is mögötte az ajtó.

L.Joe csak állt ott meglepetten, én pedig mosolyogva sétáltam oda hozzá, és hátba veregettem:

- Na, csak nem megtetszett a lány?

- Áh – röhögte el magát – csak meglepett. – pirult el, de nem volt ideje tovább magyarázkodni, ugyanis (megint) Niel óbégatta el magát:

- ÓÓÓÓÓ! ÉN is meg akartam ölelni! Miért pont L.Joe hyungot ölelte meg! Én sokkal aranyosabb vagyok! – biggyesztette le csalódottan nagy ajkait. De ezt már Ricky se hagyta szó nélkül, ős is elkiáltotta magát, tettetett felháborodással:

- Mi az, hogy téged?! Mindenki tudja, hogy én vagyok a legaranyosabb! De tényleg – sóhajtott nagyot - Engem is megölelhetett volna. Olyan kedves noona volt, még csak nem is kért autogramot, pedig biztosan a rajongónk volt, láttam, hogy a mi dalaink voltak a telefonján a lejátszási listában. Kevés rajongó tart minket ennyire tiszteletben…

- Ti meg mi a fenéről beszéltek? Az előbb bevertétek a fejeteket? – néztem rájuk – Mióta vagytok oda azért, hogy hirtelen rajongók ölelgessenek benneteket?

- Áh hyung!  Te beszélsz? Láttam ám, hogy egész idő alatt csak őt bámultad, miközben a széken ült. – mondta nevetve Chunji.

- Valld be, hogy neked is nagyon tetszett! – toldotta meg sokatmondó vigyorral Changjo. Magamban gyorsan visszavontam mindent, amit róla meg az eszéről gondoltam korábban.

- Meg akartok halni?! – kiáltottam el magam, mire mindannyian szétrebbentek.

- Azért kár, hogy nem látjuk többet. – fűzte még hozzá Niel tőle szokatlanul halkan.

A furcsa az volt, hogy én is arra gondoltam, hogy jó lenne még egyszer találkozni vele.