#27

Lea POV

   Ahogyan teltek a napok, elég jó stratégiát fejlesztettem ki, hogy ne kelljen C.A.P szeme elé kerülnöm, sőt még a környékére sem mentem a többieknek sem. Kai nem keresett, ami igazából már nem is volt szokatlan. Egyre kevesebbszer néztem rá a telefonom kijelzőjére és egyre kevesebbszer kellett szomorúan tudomásul vennem, hogy nincs egyetlen hívásom vagy üzenetem sem tőle. Bár ha jobban belegondolok én akartam, hogy elmenjen. Neki is ilyenkor kell pontosan azt csinálnia, amit mondok.

   A túlbuzgó Teen Top tagoktól annál inkább érkeztek a féltő hívások és sms-ek. Addig-addig ignoráltam őket – több-kevesebb sikerrel – hogy egy szabadnapomon minden bejelentés nélkül toppantak szerény hajlékomba. Ami, jelenlétüket figyelembe véve talán már nem is volt olyan szerény – sok rajongó ölni tudott volna ezért.

- Öltözz, megyünk. – rángatott fel L.Joe a kényelmes körfotelemből, amibe teljesen belesüppedtem.

- Hogy mi? Nektek elment az eszetek, ha azt hiszitek, hogy levetkőzök előttetek. – válaszoltam felháborodva – Nem leszek pedonoona, felejtsétek el. – húztam fel az orrom, mire szemforgatva néztek össze.

- Neked ment el az eszed. Hyung azt mondta, hogy ÖLTÖZZ, nem azt, hogy VETKŐZZ. – hajolt az arcomba Changjo, mire Niel megpördített a tengelyem körül és a gardróbom felé tolt. Mivel mindenbe kapaszkodtam, nem, és nem tudtak odáig elvonszolni, aminek az lett a vége, hogy Chunji ügyeletes stylistnak nevezte ki magát és ő maga ment be válogatni a ruháim között.

- Ezeket vedd fel.

- Mi? Chanhee, hol hagytad a szemeidet?! Én ezt ezzel nem veszem fel. – lóbáltam a szeme előtt a ruhadarabokat, de nem sikerült meghatnom. A kis dzsigoló betolt a fürdőbe és rám csapta az ajtót. Hallottam, amint hátak vetődnek neki kívülről, gondolom, hogy megakadályozzák szökésem.

- Hah! Jó itt nekem bent is!

- Ha nem vagy kint két percen belül, én megyek be és öltöztetlek fel. – szűrődött be a leader nyugodt hangja. Fenyegetésére villámgyorsan kezdtem el lekapkodni a ruháimat, amik a földön landoltak, majd pedig felöltöttem az újakat. Mikor a fiúk elkezdtek visszaszámolni fél perctől, még egy halovány sminkre is futotta az időmből.

- 3… 2… 1… indulok!

- Kész vagyok! Kész vagyok!  - húztam be a nyakam, amikor kivágódott az ajtó a nagy lendülettel érkező rapper kezében, aki megtorpant a küszöbön.

- Noona, így sokkal jobban nézel ki! – jött oda Ricky és a karomba csimpaszkodva vonszolt a bejárat felé. A cipőimet már az ajtón kívül kellett felhúznom – De fiúk! Hova is megyünk pontosan? – lihegtem, míg futólépésben haladtunk egy fekete kisbusz felé.

- Tessék, ezeket vedd fel. – nyomott a kezembe egy sötét napszemüveget, és egy sapkát C.A.P. – A sapka az enyém, szóval nagyon vigyázz rá. – tette hozzá.

- Széfben fogom tartani… - forgattam meg a szemem – de hova megyünk?

- De Noona, ha széfben tartod, hogyan veszed majd fel?

- Ha kell, meg is eszem, csak áruljátok már el, hogy HOVA MEGYÜNK?! – eresztettem el egy lesújtó pillantást a kérdező Ricky felé. Észre sem vettem és a hangom egy oktávval feljebb kúszott. Válaszul L.Joe karolt belém.

- Cirkuszba megyünk, hogy feldobjuk a kedved. – szemeit egyenesen az enyémekbe fúrta. Meg kell hagyni, kiválóan értett hozzá, hogy az emberbe forrassza a szót.

- Mi… Mi… cirkuszba? Már miért mennénk cirkuszba? Vagyis… más szemszögből feltéve a kérdést. Miért kellene engem felvidítani? – már a kocsiban ültünk, én hátul foglaltam helyet, két oldalamon Niellel és Changjoval, nehogy eszembe jusson kiugrani menet közben.

- Mivel szerelmi bánatod van… - fordult hátra Ricky az első ülésről, de a fején Niel keze csattant.

-YAH! Mondtam, hogy ez titok!!!

- Hogy MIM van? – kérdeztem vissza, halál nyugodtan.

- Öhm… hát az… - Rickynek csak a szeme látszott az ülés támlája felett, ahogy próbált megbújni az esetleges kitörésem elől.

- Minsoo, ugye tudod, hogy halott vagy?

- Hyung, vigyázz, még csak nem is kiabál… - érkezett a jó tanács Chanhee felől, L.Joe pedig halkan kuncogott.

- De hiszen én egy szót sem szóltam… - emelte a vádlott fel a hangját – Esküszöm!

- Nem is, hanem Niel hyung volt… Á! Hyung!

- Hülye, ez is titok volt! Noona, én nem… izé…

- Ahn Daniel…

- Én nem akartam… de meghallották… ne…

- Kitalálom: Liz volt igaz? – csupán bólintás érkezett válaszul, de az hat darab. Sóhajtva temettem az arcom a tenyerembe – Mindjárt elsüllyedek…

- Ugyan már, hiszen egész ügyesen titkoltuk nem? – kérdezte Chanhee.

- Igen, és most ki vigasztalna meg, ha nem mi? Hm? – ugrott fel Ricky az ülésen örömében, hogy megússza a megtorlást, aminek az eredménye az lett, hogy beverte a fejét.

- Changhyun-ah, te csak hallgass… Neked járt el a szád… - a cirkuszig vitatkoztak, hogy ki is volt a hibás, én pedig igyekeztem elsüllyedni szégyenemben, de Minsoo tekintete égetett a visszapillantó tükrön keresztül.

   Mikor megérkeztünk, megfeledkeztem minden bajomról, szóval be kellett vallanom magamnak, hogy tényleg nem tudtam volna mihez kezdeni otthon a fiúk nélkül. A cirkusznak – mint általában – egy elképesztően nagy sátor adott otthont. Életemben sose jártam még cirkuszban, így tátott szájjal álltam meg minden látványosság előtt.

   Odabent a porondon forgolódó artisták és előadók egyszerűen elvarázsoltak. Hol szorongattam izgalmamban, hol pedig rángattam nevetés közben a mellettem helyet foglaló leader karját, ami így utólag belegondolva még jó, hogy nem lett kék-zöld foltos. Kifelé menet kíséretem hangosan nevetett gyermeteg lelkesedésemen.

- Úristen! Láttátok azt az artistát? Hogy tudott olyan magasan lógni, pláne még ugrándozni!? Én tutira leszédültem volna. Na és a tűzember! Ó…

- Noona, úgy csinálsz, mintha nem láttál volna még ilyet. – nézett rám sokat tudóan Changjo.

- Nem láttam.

- Aha, persze. – vágta rá Chunji is röhögve. 

- De hát mondom, hogy nem láttam! – ekkor már mindenki nevetett rajtam.

- A… azt akarod mondani, hogy nem voltál még cirkuszban? – kérdezte két vihogás között Niel.

- De hát, ha még nem voltam! – ekkor már kiabáltam.

- Jól hallom, hogy a hölgy még nem járt nálunk? – kíváncsian tekintettünk az idős, töpörödött bácsira, aki egy játékos bódé előtt ácsorgott.

- Igen, még sosem voltam ilyen helyen. – bólintottam óvatosan, a testőrségem pedig  gyorsan abbahagyta a nevetést és kíváncsian méregették az öreget, aki a kezemet szorongató C.A.P-hez fordult.

- Esetleg játszhatna egy plüssért a kedvesének, ha már ez az első alkalom, hogy cirkuszban jár. Emlékként. Mivel ilyen kedves kis hölgy, akciót adok, egy forduló áráért kettőt játszhatnak. Az összesen hat próbálkozást jelent.

- Nem is a kedv... de mindegy is, köszönjük, mi már kinőttünk az ilyenekből. – tett elhárító mozdulatot, mire belecsimpaszkodtam a kezébe.

- De nekem kell. – akkorára meresztettem a szemeimet, hogy az ügyeletes milka tehén is megirigyelte volna őket.

- Nem mondod komolyan, hogy neked egy plüssállat kell. Pláne nem itt. – nézett rám a kérlelt.

- De nekem kell. Olyan aranyosak. Azt akarom, ott. – mutattam egy pandára, ami a többi játék között üldögélt.

- Noona, majd én megszerzem neked! – már közeledett is Changjo a kabátja ujját felgyűrve.

- Jó döntés, jó döntés. – kuncogott kedvesen a bácsi, mint egy kisfiú – Nos, akkor klasszikus játék, ezt a patkót rá kell dobni arra a rúdra. Ha sikerül egyszer, a nyertes választhat egy játékot. És ahogyan ígértem, egy kör áráért kettőt adok. – lecsapott az asztalra hat darab patkót, majd félreállt.

   Hős lovagom nekikészült, majd lendített, dobott és végül nem találta el. Első sikertelen próbálkozására hatalmas sóhajtozás volt a válasz, majd pedig Chunji tolta el a pulttól, mondván, hogy ő majd… Hát nemhogy a rudat nem találta el, de majdnem a járókelők testi épsége bánta. Aztán így haladtunk sorban, mindenki megpróbálkozott, és már mindenütt patkók hevertek, de a plüssmaci csak nem akart a tulajdonomba kerülni. Az utolsó próbálkozásnál azonban C.A.P kapta ki Niel kezéből a súlyos tárgyat.

- Engedjetek, majd én megmutatom, hogyan is kell ezt csinálni. – majd pedig meglengette a karját és a patkó a rúdon landolt.

   Pár percig síri csend volt, majd Niellel egyszerre kezdtünk el visítani, a többiek pedig csak hangosan nevetve veregették hátba a rappert. Én ugrándozva ölelhettem magamhoz a nyereményem. Hazafele mindenkit elnyomott az álom, Minsoot és engem kivéve. Végre elfoglalhattam a jól megszokott helyem elöl, míg az összes álomszuszék egymásra dőlve horkolt a hátsó üléseken.

- Ch… nem is tudom hogyan képesek ennyit aludni. – fordultam vissza, miután hátrafordulva ellenőriztem a helyzetet.

- Ha ilyen szoros az időbeosztásod, akkor megtanulsz bárhol, bármikor aludni, ahol csak egy kis lehetőséged adódik. – jegyezte meg halkan C.A.P, miközben a város lüktető forgalmában magabiztosan kormányozta a kisbuszt.

- Igaz is, hajlamos vagyok megfeledkezni róla, hogy valójában idolok vagytok... – feleltem mosolyogva – már nem úgy tekintek rátok, mint nagy „sztárokra” – macskakörmöztem hanyagul a kezemmel, mire halk kuncogást kaptam válaszul.

- Akkor már nem is vagy a rajongónk? – kérdezte tettetett sértettséggel.

- De igen, abszolút rajongója vagyok Changhyunnak, Danielnek, Byunghunnak és így tovább. Sokkal nagyobb, mint a Teen Top-é valaha is voltam. Fúj… ez nagyon nyálas volt.

   Elfintorodtam mikor végiggondoltam mit is mondtam, mire C.A.P hangosan felkacagott mellettem mély hangján. A rajongásról azonban más is eszembe jutott  és kihalásztam a telefonom a zsebemből, de ahogy felvillant a kijelző, ismét csalódottan vettem tudomásul, hogy egyetlen árva üzenet sem érkezett.

- Azóta nem is keresett? – érkezett a halk kérdés a volán mögül. Megilletődötten néztem a mellettem ülő Minsoora, de azok után, hogy hallotta a múltkori veszekedésünket, igazából már nem volt mit szégyellni előtte.

- Nem, azóta nem beszéltünk egy árva szót sem. – sóhajtottam.

- Az a barom… - olyan halkan mondta, hogy biztos voltam benne, hogy nem nekem szánta, mégis meglepett hevessége.

- Hogy mi?

- Nem rád értettem… hanem…

- Nem, nem, hagyjuk. Nem számít. – legyintettem.

- Már miért ne számítana?! Hogy vagy képes még ezek után is… Egyáltalán ő hogy képes… Aish! – rácsapott a kormányra a kezével, mire a kisbusz kürtje is megszólalt egy pillanatra. Ijedten pillantottam hátra, de szerencsére csak Ricky borult át Niel válláról a Chunjiéra. A többiek meg sem rezzentek a hirtelen zajra.

- Ne haragudj… - néztem újra magam elé.

- Miért kérsz már megint bocsánatot? – mormogta maga elé, miközben leparkolt a dorm előtt.

   Kipattant és átsétált az én oldalamra, majd kinyitotta az ajtót. Kiugrottam rajta, így pont előtte értem földet. Csupán néhány centi választott el minket egymástól. Egyik kezemben a tőle kapott panda himbálózott.

- Hát ezért az egészért. Kényelmetlen helyzetbe hoztalak. Hogy titkolóztam előtted… előttetek. Mégis eljöttetek megvigasztalni mikor… mikor…

   Kissé könnybe lábadt a szemem a gondolatra, hogy egész idő alatt titkoltam előttük, ők meg a kedvemért úgy tettek, mintha nem tudnának róla. Amikor pedig megütöttem a bokám, ők voltak, akik megvigasztaltak, hacsak egy napra is. Hol vagy ilyenkor Liz?

- Megint ezt csinálod… - szólalt meg Minsoo, kizökkentve az drámázásból.

- Mit? Mit csinálok? – néztem fel rá, így találkozott a tekintetünk. Még mindig nagyon közel állt hozzám. Túl közel.

- Most szívesen betörném az orrát annak a szerencsétlennek.

- De miért…

- Ezért. – törölte le azt az egy könnycseppet, ami mégis kiszabadult a nagy pislogásom ellenére. – Most szívesen… - nem fejezte be a mondatát, csak egyre közelített felém, szemei pedig egyre gyakrabban tévedtek az ajkaimra.

   Az agyam kétségbeesetten zakatolt, hogyan kerülhetném el, hogy a helyzetem még kínosabbá váljon. Bár nem mondanám, hogy ellenemre lett volna, ha megcsókol, mégsem éreztem helyesnek.

- Ez így nem tisztességes… - szólaltam meg végül, mikor már csak pár milliméterre voltak az ajkai. Erre csak megtámaszkodott az arcom mellett a kocsin és nagy sóhajjal hajtotta le a fejét.

- Nem, ez tényleg nem az. – Mondta halkan, majd ellökte magát a kocsitól, és nagy ordítással feltépte a tolóajtót. – Ébresztő lusta banda, megérkeztünk!

- Hyung, nem lennél halkabb?! Noona, miért hagyod neki, hogy ilyen kegyetlenül ébressze fel az alvó embert? Mi van, ha szívrohamot kapok? – méltatlankodott Niel.

- Ugyan Daniel, egy kis ébresztésbe senki sem halt még bele. – válaszoltam, míg fáradtan a kisbusz oldalának vetettem a hátam. Utolsóként L.Joe szállt ki és óvatosan oldalgott mellém.

- Noona…

- Hm?

- Jól vagy?

- Persze. – mosolyogtam kissé hamisan – Mégis mi gondom lehetne?

- Akkor ma itt alszol? – kérdezte visszakanyarodva Changjo.

- Na jó, legyen. – bólintottam.

- De jó, akkor reggelire kérnék… - és elkezdődött Ricky véget nem érő listája a reggeli menüvel kapcsolatban.

   Mosolyogva követtem őket be a házba, ByungHun furcsa, mindent tudó tekintetével kísérve.