#38

Liz POV

   Ahogy bezáródott mögöttem az ajtó, nekivetettem a hátam, és csak bámultam magam elé. Könnyeim kikívánkoztak, de nem akartam engedni nekik. Nem akartam, mert az olyan lett volna, mintha elismerném Niel igazát, márpedig meggyőződésem volt, hogy semmi ilyesmiről nincs szó köztem és L.Joe között. Az ajtó túloldalán azonban a két fiú nem tekintette lezártnak a vitát.

- Gratulálok Ahn Daniel! Már megint mit műveltél?

- Nem mintha rád tartozna, de nem csináltam semmit. – érkezett a fiatalabb pimasz válasza. Tudtam, hogy ebből veszekedés lesz, de csak feszülten figyeltem közbelépés helyett.

- Igen? Akkor mégis miért rohant be Liz könnyes szemmel a szobájába? Ha?

- Mondtam már, hogy nem tartozik rád!

- De igenis rám tartozik, mivel mindig nekem kell megvigasztalnom, amikor te éppen nem vagy mellette!

- Senki nem kért rá, hogy vigasztald! Liz az én barátnőm!

- Ha így folytatod már nem sokáig. – L.Joe mondatára ledermedtem, de Niel is hasonlóképp érezhetett.

- Ne merészeld…

- Te csak ne mondd meg nekem, hogy mit merjek vagy mit ne. – válaszolta a rapper nyugodtan.

- Hyung te most…

- Egy idióta vagy Ahn Daniel, ha folyton így megbántod!

- Ne nevezz idiótának! És ne szólj bele abba, ami Lizzel történik! Ne zavard össze!

- Na ide figyelj… - nem akartam megvárni, hogy – még jobban - egymás torkának essenek, ezért kivágódtam az ajtómon és közéjük álltam.

- Ebből elég. Egyikőtökre sem vagyok kíváncsi. Jobb lenne, ha most mennétek a dolgotokra. – L. Joe csak kimérten tekintett hol rám, hol Nielre, végül bólintott és látszólag nyugodtan elsétált.

- Liz én… - kezdte az énekes kezét a vállamra téve, de végtagját leráztam magamról és próbáltam a sírást visszafojtva, határozottan elküldeni.

- Daniel, rád is vonatkozott, amit az előbb mondtam.

- De én…

   Nem szóltam semmit, inkább visszasétáltam a szobámba. Csak egyedül akartam lenni és fejben tisztázni az imént hallottakat.

   Másnap próbáltam minél messzebb kerülni mindkét fiútól, így úgy helyezkedtem minden percben, hogy körülöttem voltak a többiek. Hiába akart a közelembe férkőzni Niel vagy L.Joe, a többi tag mindig közénk került. Chunji szóvá is tette a hirtelen jött társaság iránti igényemet.

- Nocsak Liz, mi ez a nagy ragaszkodás?

- Semmi. Talán nem tartózkodhatok egy légtérben veletek? – próbáltam némi szarkazmussal elütni a helyzetet.

- Ugyan már, engem nem zavar. Tudod, hogy rám bármikor számíthatsz. – csintalanul rám kacsintott, mire már nem bírtam magamban tartani, hiába is fogadtam meg, hogy sose fog tudomást szerezni a becenevéről, amit tőlem kapott.

- No jól van te dzsigoló, tedd tartalékra magad. Engem nem kell elcsábítanod.

- Hogy mi? Nem is vagyok az! – vágott majdnem teljesen mímelt sértődött fejet.

- Dehogynem.

- Valld be, hogy csak azért mondod, mert neked is tetszem. – hajolt hirtelen közelebb hozzám, félmosolyra húzott szájjal és egyik szemöldökét az égnek emelve.

- Na látod, hogy az vagy. Most is éppen mit csinálsz? – kérdeztem hasonlóképp emelgetve a szemöldököm, de ő csak még közelebb hajolt.

- Bizonyítom az igazam. – fejem kezdett rákvörös színt felvenni, ahogy a sötét szemeibe bámultam, de ekkor szerencsére megérkezett a felmentő sereg.

- Hagyd már te hülye, dolgozd fel, hogy nem tetszel mindenkinek, aki két X kromoszómával rendelkezik. – csapta fejbe a megjelenő leader a túlbuzgó énekest, majd lehuppant közénk, így megszüntetve a kényelmetlen helyzetet. Nagyot sóhajtva dőltem hátra és éreztem, ahogy a vér egyre lejjebb száll a fejemből, visszaadva az arcom természetes színét.

- Nahát Minsoo, nem tudtam, hogy ilyenekkel is tisztában vagy. – megjátszott csodálkozással néztem a rapperre, aki kacsintva vont vállat.

- Mindenki okozhat meglepetést.

- Az biztos. – mondtam inkább csak magamnak, ahogyan megláttam L.Joet a konyha felé sétálni.

   Másnap reggel, kiléptem a szobámból és Changjoval futottam össze, aki a legnagyobb meglepetésemre a nővéremet cipelte éppen a szobája felé. Eleinte furcsán és gyanakvóan néztem őket, majd pedig utánuk slattyogtam az énekes szobájának irányába. Odabent épp Leát takargatta be, majd kisétált, és ekkor vett észre engem.

- Itt meg mi folyik? – kérdeztem gyanakvóan.

- Ugyan mi folyna? – dobta vissza válasz helyett Jonghyun.

- Miért cipelted Leát az ágyadba?

- Mondták már, hogy nem mindig jó egyből a rosszabbik lehetőségen gondolkodni?

- Lehet, de így sok felesleges kellemetlenséget meg lehet előzni. Ezt nevezik megfontoltságnak.

- Aha. Vagy paranoiának. – sóhajtott nagyot – Noona a kanapén aludt, félig kicsavarodott végtagokkal, a fiúkkal ott találtunk rá. Én vállalkoztam rá, hogy átviszem egy kényelmesebb helyre. Mivel te még aludtál, így gondoltam jó helyen lesz az én szobámban, amíg felébred.

- Helyes. Nem akarom, hogy még valaki bonyolítsa az életét. – mondtam ki hangosan a gondolataimat, mire a mellettem álló rögtön kapott a lehetőségen.

- Miért? Ki bonyolítja még?

- Még kérdezed? Egyébként meg nem tartozik rád.

- De Liz… tudod, hogy én nem mondanám el senkinek.

- Bármelyikőtöknek elmondani egy titkot olyan, mintha a hangosbemondóba beszélnék. Szóval felejtsd el.

- Naaaaa Liiiiiz kérlek. – körülugrált, mint egy kiskutya, de hajthatatlan voltam.

- Inkább gyere, had verjelek meg megint az autóversenyben.

- Na azt már nem! – rohant előre, hogy övé legyen a jobbik hely, mire én mosolyogva követtem.

   Két órával, és nem kevés megnyert menettel a hátam mögött a konyhában iszogattam a teámat, nem kevéssé feszült hangulatban, ugyanis Niel és L.Joe is ÉPPEN akkor éhezett meg, mikor én is kint ücsörögtem. Már épp pattantam volna fel, hogy kimeneküljek a kínos helyzetből, amikor Lea csoszogott be, álmos tekintettel és ledobta magát az egyik székre.

- Valaki könyörüljön rajtam és adjon egy kis kávét. – sóhajtotta. Szeme alatti karikák arról árulkodtak, hogy nagyjából az utóbbi két órát töltötte csak nyugodt alvással. Már álltam volna fel, de a rapper megelőzött.

- Majd én készítek neked.

- Hálám üldözni fog Byunghun.

- Majd gyorsan szaladok. – válaszolt mosolyogva az önkéntes pincér és már töltötte is a finom illatú őrleményt a kávéfőzőbe. Némán ültünk továbbra is, csak a kávéfőzőben lassan kotyogó víz hangja töltötte be a helységet.

- Jézus! Mi ez a nyomott hangulat? – kérdezte nővérem.

- Nem is nyomott… - motyogtam halkan, de nem tudtam letagadni semmit sem.

- Aha. Meséld a nénikémnek, hátha ő elhiszi. – válaszolt Lea csípőből, bár nem is tudom, miért gondoltam, hogy szó nélkül hagyja a dolgokat. Nem szokása a véleményét palástolni.

- Liz…  - szólalt meg Niel halkan, ellökve magát a pulttól, aminek eddig támaszkodott. Félve emeltem rá a tekintetem. – Ami a cukrászdát illeti… mi lenne, ha… ha elmennénk együtt?

- Ja, úgy mint a múltkor az antikváriumba mi? – horkant fel L.Joe, miközben egy gőzölgő bögrét tett Lea elé. Én csak tátogtam, nem akartam elhinni, hogy komolyan a nővérem előtt vesznek össze megint.

- L.Joe… hyung. Fogd vissza magad. – az énekes a formális elemeket csak úgy utólag illesztette a mondandójába, megfeszülő állkapcsa pedig arról árulkodott, hogy nehezen veszi rá magát a tiszteletadásra. A rappernél azonban elszakadta a cérna.

- Ahn Daniel… - fordult fenyegetően a másik felé.

- Mostanában túl sokat mondogatod a nevem.  A végén még elkopik. – Leával csak kapkodtuk a tekintetünket a két fiú között, meglepetésünkben.

- Yah! – L.Joe nagy lendülettel indult meg előre, egy pillanatra lefagytam. Már látni véltem, ahogy egymásnak esnek, de hála Lea gyors reagálásának ez nem történt meg. Felpattant és a rapper vállára téve a kezét szólalt meg.

- Byunghun, kérlek gyere velem. Most jutott eszembe, hogy a… hogy segíteni kellene… a… a lakásomban… izé… átrendezni! – hirtelen határozottabb lett, ahogy kitalálta a sztorit – Igen! Át akarom rendezni a nappalit, de nélküled nem megy, szükségem van egy férfira is. Kérlek. – tette még hozzá, és ajkát harapdálva várta, hogy az invitált fél vajon enged-e neki és elindul-e.

   L.Joe állt még néhány pillanatig, a félig megkezdett mozdulatba belefagyva, Niellel farkasszemet nézve, majd pedig lassan elindult kifele, de távozóban még vállával meglökte a fiatalabbat, aki kissé hátratántorodott.

   Miután Leáék elmentek, újabb kínos csend telepedett a konyhára. Még emésztettem a történteket. Elsőként Niel érezte úgy, hogy némi magyarázattal tartozik nekem.

- Liz… ne haragudj... én… a múltkor is…

- Daniel… miért? Miért kellett ezt pont itt, Lea előtt? És mi bajotok van egyáltalán? Úgy viselkedtek, mint akiknek elment az eszük. – hangom elkeseredett volt, és nem is akartam Nielre nézni – Miért velem történik ez meg? – mondtam, és felálltam, hogy kimenjek, de Niel elkapta a kezem.

- Tényleg sajnálom. Az egész az én hibám.

   Éreztem, ahogy a szemeimet elfutja a könny, de tartottam magam, nem akartam sírni. Csak tagadólag intettem a fejemmel. Ekkor hangos, siető lépteket hallottunk, majd az azokat kísérő hangzavart is.

- Changhyun! Nem! Én akarom megenni elsőnek!

- Háhááá! Hyung úgyis én leszek az első! Enyém a csokis fagyi! - kiáltott vissza Chunjinak a szólított, majd Changjo is csatlakozott.

- Állj meg!!!

   Niel gyorsan elengedte a kezem, én pedig lopva megtöröltem a szemeim. Éppen ekkor érkeztek meg a versenyzők.

- Áh, Niel. Hát ti? – kérdezte Chunji, meglepetten, de nem nagyon figyelt ránk, mert a két fiatalabb már a hűtőt dézsmálta.

- Hé! Hagyjatok nekem is!

   Én kihasználva a pillanatnyi szabadságom, kislisszoltam a konyhából, és a fiúkat hátrahagyva indultam el a nővéremhez. Egy sms-ben figyelmeztettem, hogy ha esetleg még L.Joeval van, akkor sürgősen tegye ki a szűrét.